|
|
Isten misztériuma - Henry Boluad SJ
|
Kereszténynek lenni annyi, mint érintetlenül hagyni magunkban a vágy terét. Ez a Szentháromság misztériuma: Istennek - hogy Isten legyen - továbbítania kell az életet valaki felé. Innen ered annak a lénynek a létre szökkenése, akit Fiúnak, Logosznak, Igének, Szent Bölcsességnek nevezünk. Éljük át ma a reménységet! Éljük át az utópiát, amely valóságos, mert az Isten országa! Éljük át az ünnepség várakozását, amely utunk végén válik valósággá, a hívek nagy közösségét, az ünnepséget, a kiengesztelődést, az emberiség és a kozmosz totális egységét, amely mindegyikünknek saját külön tapasztalata lesz!
A bűn nem törvényszegés, nem a tízparancsolat megszegése, hanem sértés, vétek Isten ellen. A vallásos állapot a létezés legmélye, a valóság szíve. Ízlelni, kóstolgatni kell a létezést, a pillanat szívébe lépni. A kultúra a valóságra ébreszt rá, és ennek a valóságnak van egy szíve, egy központja, a neve: Isten.
Hova jut minden ember halála után? Az élet függönye mögé, a készülőben, növekvőben lévő Jeruzsálembe, amely a századok folyamán lassan készül, mindenkit magába gyűjt, akik előttünk éltek. Ez a hívek közössége, az egyesülés csak akkor lesz teljes, amikor mindegyikünk helyet foglal ebben a széles ívű szimfóniában, mert minden egyes ember léte szükséges. Az a tény, hogy nélkülözhetetlen vagyok a Test teljességéhez, különleges fontosságot ad életemnek. A kommunió, a hívek közössége nem lesz teljes, nem lesz komplett nélkülem.
Meghalni az megszületni, és szenvedni is annyit jelent, mint megszületni. Ez a Jóhír, amelyet világgá kiáltunk: nincs halál! Nincs templom! De van szüret, van aratás, amelyben maga a megújult emberiség vesz részt. így fejeződik be a Jelenések Könyve, amely lefesti előttünk a világ végét. De a világ vége: a világ eleje lesz, az új ég, új föld, új Jeruzsálem.
40 oldal, tűzött.
|
|
|
|
|
Összetett keresés