|
|
Imádkozzunk Teréz anyával
|
Teréz anya vallja: „Nem apostolkodhatunk, ha nem válunk imádságos lelkekké, ha nem feledkezünk meg tudatosan önmagunkról, és életünket nem bízzuk Istenre. Tudatában kell lennünk Krisztussal való egységünknek, mint ahogy a Fiú tudatában volt az Atyával való egységének. Erőfeszítéseink ezért csak akkor tekinthetők valóban apostolinak, ha megengedjük, hogy erejével, követelményeivel, szeretetével ő dolgozzon bennünk és általunk.”
Imádkozni pedig nem lehet csupán figyelmetlenül elhadart szövegek elmondásával. Teréz anya ezért arra figyelmeztet: „Legalább fél órát kellene imádságban töltenetek reggelente, és egy órát esténként. Munka közben is lehet imádkozni: a munka nem zárja ki az imádságot, sem pedig az imádság a munkát. Alig követel némi erőfeszítést, hogy szívünkben kimondjuk: »Szeretlek, Uram, bízom benned, hiszek benned, szükségem van rád, most!« Az ehhez hasonló apró fohászok csodálatos imák.” Teréz anya szüntelenül imádkozik önmagáért, rendtársaiért és a segítségére szorulókért.
Teréz anya imádságos lélek, akit két erő vonz: a visszavonulás kényszere, hogy egyedül maradjon Istennel, és mérhetetlen munkája. Mindkettő egyformán fontos. Ennek a kényes egyensúlynak a megtalálásában segít szövegválogatásunk. (110×170 mm, 152 oldal, puhafedeles)
|
|
|
|
|
Összetett keresés