|
Bernadette Soubirous, a lourdesi látnok
|
Lourdes, Bernadette Soubirous - a későbbi Szent Bernadett - rövid és gyötrelmes életének városa a katolikus vallás egyik legnagyobb központjává lett. Sokkal több minden létesült itt, mint amit az Egek Királynéja kért: nem egy kápolna, hanem három fenséges szentély épült, nem egy körmenet mormolt imát, hanem a Jelenések könyvében említett tömegek. A szüntelelnül lángoló szeretetnek köszönhetően kegyelem árad a zarándokokra, betegekre, önkéntes ápolókra, orvosokra.
Esténként a Rózsafüzér téren fáklyás körmenetbe rendeződve hívek ezrei üdvözlik újra meg újra az Isten Anyját. Tengernyi lángocska kígyózik a sötét égbe emelkedő fohászok kíséretében.
A betegek, a szegények és az elesettek között, akik kérelemmel fordulnak a Szent Szűzhöz, ott van Bernadett. Még ha nem is látja senki, együtt halad velük olcsó pamutruhájában, elnyűtt és fakó capulet-jével a fején, a mennyország káprázatos fényét tükröző ártatlan tekintetével. A földi bajokkal küszködőket nem hagyta magára, mint a szeretet hírvivője, velük tart, hiszen az ő feladata: segíteni, vigasztalni és reményt ébreszteni. Hasonlóképpen, mint a jelenések idején, most is csak azt kéri, hogy higgyenek az ő Úrnőjében. De hogy is lehetne nem hinni a csodák városában?
A hamis próféták meghaltak: senki sem emlékszik már rájuk. A tömeg azonban még mindig letérdel a szegény, beteges és tudatlan kislány képe előtt, aki tizennyolc alkalommal már a földön megcsodálhatta az Egek Királynéját.
|
|
|
|
|