|
|
AZ ÚR ARCA ELŐTT II. -Katona István
[2851]
|
Az ima a szabadság cselekedete. Aki ezer szállal kötődik ehhez a világhoz, az nem, képes imádkozni. Csupán elmondja az ima szavait, de lelke a földön marad. Ezért nagyon fontos összekapcsolni az imát a Szentírással. Az Igében Isten közli önmagát az emberrel. Ezt a közlést befogadva az embert elfogja a csodálat, az öröm, a hála és a dicsőítés.
Az ima nem kényszer, hanem ajándék. Szabad kifejezni szavakban azt, ami elragadóan szép, ami végtelenül jó, ami megdöbbentően igaz. Az ima ezekből a megtapasztalásokból fakad. Amikor imádkozol, a végtelenül hatalmas és végtelenül szerető Istennel kerülsz kapcsolatba. Ha szívedből imádkozol, Isten jelenléte körülfog. Ha az ima folytatódik benned az imádság percei után is, akkor átéled azt, hogy mit jelent közösségre lépni az Úrral.
A közösség - ahogy a családban is - az odafigyelésre épül, egymás örömének keresésére, a másik elfogadására, tiszteletére, az együtt végzett munkára. Mindez átvihető az Istennel való közösségre is. Mennél mélyebb és állandóbb a közösséged Istennel, annál mélyebb lesz az imádság. Jézus maga is szüntelenül közösségben volt az Atyával, de hajnalban fölkelt és kiment egy csendes helyre imádkozni.
Ajánlom mindazoknak, akik a Szentírás alapján el akarják mélyíteni imaéletüket.
276 oldal, puhafedeles.
|
|
|
|
|
Összetett keresés