Ez a könyv a katolikus hit egyik legcsodálatosabb és legmisztikusabb s ezért a racionális gondolkodás számára teljességgel felfoghatatlan tanításáról — Jézusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétéről —, illetve e tanítás igazságának CSODA általi igazolásáról szól. A közép-olaszországi Lancianóban ugyanis (Pescarától 25 km-re délkeleti irányban) a 8. században egy bizonytalankodó hitű bazilita szerzetes kezében valóságos testté változott az ostya, és valóságos vérré a misebor. A csoda azóta is féltve őrzött relikviáit 1971-ben dr. Odoardo Linoli orvosprofesszor tudományos vizsgálatoknak vetette alá, és megállapította, hogy a test szívizomszövet, a vér pedig AB vércsoportba tartozó embervér (akárcsak a torinói halotti lepel foltjait okozó vér).
A szentmisében végbemenő átváltozás általában láthatatlan módon, az eredeti „színek" megmaradása mellett történik; a lancianói csodában a „színek" átalakulásával végbement átváltozás azonban általánosságban is bizonyítja az átváltozás valódiságát minden konszekrációban. Krisztus valóságos eucharisztikus jelenléte, ami a kinyilatkoztatás alapján álló kereszténynek az állandó istenközelség, sőt „a közöttünk élő Isten" boldogító élményét nyújtja, a valóságot a ráció területére korlátozó gondolkodás számára maga az értelmetlenség, egyenesen az értelem trónfosztása. Mentségükre legyen mondva: első hallásra „kemény beszéd" volt ez még a Jézust legjobban ismerő, istenségének megnyilatkozásait megtapasztaló apostoloknak is. Szent János írja le a tanulságos jelenetet (6, 32—70): „... Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért. — Erre vita támadt a zsidók között: Hogy adhatja ez a testét eledelül? — Jézus ezt mondta rá: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem issszátok a vérét, nem lesz élet bennetek... A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital... Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: Kemény beszéd ez. Ki hallgatja?..."
A szeretet Istenének azonban, aki Teremtőnk lévén, jól ismeri gyengeségeinket, gondja volt és van rá, hogy időnként kézzelfogható és konkrét tényekkel segítse hitünk tökéletlenségét, hogy joggal megkívánhassa tőlünk: „Ha a szavaimnak nem hisztek, legalább a tetteimért higgyetek!" (Jn 14, 11).
198 oldal, puhafedeles.